Nosztalgiázás Visky Ferenc százéves születésnapján, Egriben

Visky Ferenc neve sokak számára ismerősen hangzik. Van, akinek a rebbelis megalkuvást nem ismerő ellenálló ember, van akinek református lelkipásztor, van akinek a kommunista diktatúra által elnyomott ember, van akinek a nyári táborozás és evangelizáció és van akinek az édesapa, nagyapa jut eszébe róla.

Hét gyermekéből hat volt jelen, valamint unokák, dédunokák (45 személy) azon a megemlékezésen, melyet születésének 100. évfordulóján tartottak a Szatmári Református Egyházmegyéhez tartozó Egri községben, szülőfalujában. – tájékoztatta lapunkat Dr. Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok.

A családon kívül több távolról és közelről érkezett vendég volt jelen és sokan jöttek a helyi gyülekezetből, akik ismerték és szerették Visky Ferencet.

Az emlékistentiszteletet fia, Péter tartotta a napi kalauzban található Ige alapján: I Mózes 12:1-4a. Az igehirdetés kihangsúlyozta, hogy “nem steril nosztalgiázásra gyűltünk össze” hanem az élő Isten elhívásának hit által engedelmeskedő emberen keresztül máig ránk áradó áldásokért való hálaadásra. Ugyanaz a szó ami 4000 évvel ezelőtt elhívta Ábrahámot hangzik az Egri gyülekezet templomában.

A régmúltban és a mában történő elhívást a hit köti össze. Ha Isten megszólít, beleszól az életembe és ez által valami történik és ez mindig radikális változást idéz elő. Ábrám egy letelepedett életformából egy vándorló életformára kap elhívást. Ezt eredményezi a hit, egy mozgásban levő életformát. Az áldás nem a jóléttel függ össze, hanem az a nyomorúság idején is megtapasztalható, ahogy ez Visky Ferenc életéből is látszik.

A jelenlevő családtagok egy alkalmi kórust alkotva két énekkel kedveskedtek a gyülekezetnek, majd a helyi lelkész, Kovács Sándor két Igével köszöntötte az egybegyűlteket.  János evangéliumából és az Apostolok Cselekedeteiből olvasott: “ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak…” valamint ” mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottuk, ne szóljuk”. A tanítványok mindig a Mesterre figyelnek. Cselekvő tanítványokra van szüksége. Visky mellett a többi tanítvány is vállalta az üldözést, a megállás a főtanács előtt.

El akarták hallgattatni őket. De szóltak, az Igét vetették, elhagyták családjukat, de új gyülekezetükben a rácsok között is szóltak. A testet meg lehetett ölni, de a lelket nem. Kovász, mécses, só volt az életük. Néhány név aki rácsok mögé került a bethánista mozgalomban való részvétel miatt: Sas Kálmán, Balaskó Vilmos, Varga László, Virág Károly, Csáki Károly, Dézsi Zoltán, Fekete János, Karcagi Sándor, Lőrincz János, Szilágyi Sándor, Szőke László, Visky Ferenc. Világiak közül Bakó Pál, Balog Béla, Boda Samu, Jakab Sándor, Kiss Sándor, Kisváradi-Balázs Magdolna, Nagy Jenő, Papp Antal, Porcsalmi Józsek, ifj és idős Püsök Miklós presbiterek.

Ezt követően Visky András köszöntötte a gyülekezetet. Megemlékezett az ugyancsak egri születésű Papp Antalról, aki édesapjával, sógorával együtt volt börtönben és akit parasztprófétaként tiszteltek az emberek. Miért is fontos ez a centenárium? Két dologra világít rá: a Krisztus megváltó tettében elnyerhető szabadságra és a Benne megvalósuló közösségre.

Dr. Puskás Csaba, egyházmegyei főgondnok köszöntötte a szatmári egyházmegye nevében a családot és a gyülekezetet. Régi ismeretség, sok baráti szál köti Visky Ferenchez és családjához, számos alkalommal vett részt a 89 előtti időkben a tiltott bibliaórákon és táborozásokon, valamint a 89 utáni időkben az újra szerveződő CE-Szövetség által szervezett rendezvényeken. Hangsúlyozta, hogy ”legyünk méltó őrzői és tovább adói annak a kivételesen gazdag és élő szellemi örökségnek melyet ránk hagyott. Szatmár, a magyar reformáció bölcsője. Visky Ferencnek méltó helye van az 500 év során vidékünkönk tevékenykedő szellemi óriások között.” Az esemény szeretetvendégséggel zárult.